A színek mindenütt ott vannak körülöttünk. Az élet minden területén gazdagítják világunkat. A szín a fény és a fény a szín. A Nap különböző frekvenciájú fényt bocsát ki. Úgy tartják, hogy az energia hullámokban terjed. Az egymást követő hullámok közötti távolságot hullámhossznak, a hullám egy másodperc alatt történő rezgéseinek számát pedig frekvenciának nevezzük. Ezeket a frekvenciákat a fehér fény felosztásának nevezett eljárással lehet szétválasztani. Amikor a fehér fény áthalad egy kristályprizmán, megtörik és a spektrum hét színére bomlik. Minden színnek saját frekvenciája van. A fizikus, aki először bizonyította, hogy a fehér fény különböző színek keveréke, Isaac Newton, az egyetemes gravitáció törvényének felfedezője volt, akit már ismerünk. És Newton volt az, aki prizmát használt a kísérletében.

Általános szabály: minél hosszabb a hullámhossz, annál kisebb a frekvencia. Minden színnek meghatározott frekvenciája és hullámhossza van. Az elektromágneses spektrumnak csak egy kis része látható az emberi szem számára. Az ibolya a legrövidebb hullámhosszú, a vörös a leghosszabb. Az ibolya mögött az ultraibolya következik, amely, bár az emberi szem számára láthatatlan, képes áthatolni a testünkön. Az ultraibolya felelős a barnulásért és antibakteriális tulajdonságokkal rendelkezik. A leghosszabb hullámhosszúság a vörös. A vörös mögött az infravörös található, amely az emberi szem számára láthatatlan.