Philip Zepter a NIN-nek: A politikusoktól való függetlenség a sikerem egyik kulcsa

A Zepter vállalat közel négy évtizedes fennállása és működése után teljes meggyőződéssel állítom, hogy országunkban, a mai Szerbiában, az egykori Jugoszláviában, soha nem volt és nem is lesz olyan ember, aki szerb származásúként és szerb névvel ilyen világméretű vállalkozást hozott vagy hozhat létre. Kifejezetten az üzleti életre gondolok, nem a tudományban vagy az új technológiák kifejlesztéséért tevékenykedő korábbi vagy jövőbeli kiemelkedő személyiségekre, akik hozzájárulhatnak valamilyen üzleti sikerhez – mondta Philip Zepter, a Zepter vállalat tulajdonosa a NIN-nek adott interjújában. Hozzátette, hogy ez a siker a mecenatúra területén sem fog megismétlődni, mert rengeteg mindent elértek és támogattak anyagilag az elmúlt 30 évben, ami – mint mondta – meg fog maradni „az embereknek és az országunknak”.

Azt mondja, hogy ezek megmaradnak majd a népnek és az országnak, de Philip Zepter néven, nem pedig Milan Janković néven. Nemrég Banja Lukában azt mondta, hogy az ember nem szakadhat el a gyökereitől. Azzal, hogy megváltoztatta a nevét, bizonyos értelemben eltávolodott a szülőföldjétől és üzleti identitását a világ más részeihez kötötte?

A születési nevünk nem jelent garanciát semmire. A Zepter név egyébként botot vagy jogart jelent (a görög skeptron szó alapján). Ez az uralkodás egyik szimbóluma, a hatalom és a szuverenitás jelképe. Ha a neveknek van szimbolikus jelentésük, akkor büszke vagyok arra, hogy a hatalom és a szuverenitás kapcsolódik a cégemhez. Ez az, amiért harcoltam. A névváltoztatás racionális döntés volt és nem adtam fel érte semmit. Minden nap aktívan jelen vagyok Szerbiában és a Boszniai Szerb Köztársaságban, ez nyilvánvaló – építek és adományozok, támogatást nyújtok. A kereszt- és vezetéknevem megváltoztatása tulajdonképpen egy spontán döntés volt, mert azonosultunk azzal, amit létrehoztunk: a Zepterrel, amelybe addigra már 15 évnyi munkát fektettünk és éjt nappallá téve dolgoztunk érte.

1980-ban, amikor Bécsbe távozott – egy szocialista országból egy kapitalista országba – könnyű volt alkalmazkodni a megváltozott környezethez és üzletfilozófiához? 

Ne feledje, hogy azért mentem Ausztriába, hogy javítsam a német nyelvtudásomat, anélkül, hogy szándékomban állt volna ott maradni, és teljesen függetlenül attól, hogy pozitív vagy negatívan ítélem meg az ország politikai vagy gazdasági helyzetét. Hat hónapot töltöttem gyakornokként egy osztrák cégnél és rájöttem, hogy a jobb körülményekhez könnyű alkalmazkodni. Egy jól szabályozott üzleti környezet nem igényel semmilyen trükközést, például jogi kiskapuk keresését vagy politikai támogatást... Megláttam annak a lehetőségét, hogy méltóságteljesen dolgozhassak, ezért úgy döntöttem, hogy maradok.



Mennyire volt kulcsfontosságú az új körülményekhez való gyors alkalmazkodása a globális üzleti sikeréhez és játszott-e ebben szerepet a szerb dac, tekintve, hogy néhány volt kollégája hitetlenkedéssel és rosszindulattal búcsúzott Öntől?

Nem tudom, hogy a kollégáim mit szóltak ahhoz, hogy Bécsbe költözöm, hiszen senki sem tudta megjósolni, hogy mit fogok ott elérni. Én sem tudtam. Amikor úgy döntöttem, hogy ott maradok, egy szerény célt tűztem ki magam elé – hogy összegyűjtök 100.000 német márkát. Tudtam, hogy van bennem kreativitás és ha jobban belegondolok, az egész abból a vágyamból indult ki, hogy egy normális, demokratikus, átláthatóan szabályozott és szerintem tisztességes környezetben szabadjára engedjem és kipróbáljam ezt a bennem rejlő kreatív potenciált. Egy tisztességes játékban, idegen pályán akartam bizonyítani. És ez sikerült is. Sok munkával és türelemmel.

Ebben a tisztességes játékban voltak olyan illúziók vagy tisztességtelen húzások, amelyek megnehezítették Ön számára a győzelmet?

Több olyan ország volt, ahol több mint egy évig tárgyaltam az akkor még egyedülállónak számító, direkt marketingre épülő értékesítési módszerem törvénybe iktatásáról. Vegyük például Franciaországot. Ott már maga az egészséges táplálkozás fogalma is ellenérzéseket vált ki. Finom – igen, de egészséges? Egy nagy világcég működését – amelynek engedélye volt erre a fajta munkára – három alkalommal függesztették fel az országban. Nem is beszélve arról, hogy milyen kötelezettségeket írtak elő a cégnek az alkalmazottaik felé. Nekünk végül lett egy nagy képviseletünk a Champs-Élysées-n, valamint egy bemutatótermünk a legforgalmasabb sugárúton, a Saint-Germain-des-Prés-en. És miután évekig próbáltam meggyőzni a törvényhozókat, egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy már szinte mindent a direkt marketing módszeremmel kezdtek eladni a fehérneműktől kezdve a műtárgyakon át az autókig. Azt hiszem Európán belül Franciaországban nyitottak utoljára egészséges táplálkozásra fókuszáló üzletet.

Főzőedényekkel kezdte meg üzleti tevékenységét. Hogyan jött az ötlet, hogy egy olyan termékkategória árusításához kezdjen, amely minden háztartásban megtalálható, ráadásul az Önénél jóval alacsonyabb áron is elérhető?

Számos tényező járult hozzá üzleti sikeremhez. Az egyik kétségtelenül az a készség, hogy felismerem a körülményeket és az azokból eredő következményeket, majd megoldásokat találok ezek leküzdésére. Tehát a gyors alkalmazkodás. Ez egyébként az intelligencia egyik definíciója is. Nincsenek örökké érvényes fogalmak vagy örökké kelendő termékek. Csak jól (vagy rosszul) átgondolt üzleti koncepciók vannak. Na és persze kitartás, szorgalom, abszolút elkötelezettség az ötleted mellett. Amikor elkezdtem a vállalkozást, több száz gyártó árult főzőedényeket. Idővel az edények királyának („Der Midas der Töpfe”) kiáltottak ki engem, noha a kezdetektől fogva bizonyított teljesítményű, számos szabadalommal védett főzőedényeket árultam. Ma azonban kicsi és nagy, illetve valódi vagy akár fantom cégek százai árulnak olyan edényeket, amelyekről hamisan azt állítják, hogy a miénkkel azonos minőségűek és ennek nincsen semmilyen következménye. Számomra ezeknek a cégeknek a hirdetései olyanok, mint egy régi film, amelyet én már 40 évvel ezelőtt leforgattam és megnéztem. Ne felejtsük el, hogy minden jelenleg alkalmazott anyag az edénygyártásban a mi rozsdamentes acél edényeink után jelent meg.

Ön több mint 20 millió főzőedényt adott el, de azt állítja, hogy nem ebből, hanem az életmódjából gazdagodott meg. Hogy nem annak köszönheti a gazdagságát, hogy jó marketinggel sikeresen elhitette sokakkal azt az illúziót, hogy minden étel, amit az edényeiben készítenek, egészséges?



Az egyik legfontosabb marketing alaptétel a következő: az emberek nem dolgokat/termékeket vásárolnak, hanem érzelmeket – önmaguk, a vágyaik és az érzelmeik megtestesüléseit. Mindannyiunknak van egy univerzális igénye és vágya: tovább élni és egészségesnek lenni, hogy fiatalságunk és szépségünk minél tovább tartson. Az egész üzleti filozófiám és a Zepter összes terméke ezeknek az ősi emberi szükségleteknek és vágyaknak a kielégítését szolgálja. Tehát nem illúziót árulunk, mert minden termékünk kézzelfogható, ellenőrizhető és valóban működik. Ezért vagyunk a piacon ilyen régóta. Az embereket nem lehet sokáig becsapni.

Az egészséges ételkészítésre vonatkozó, Zepter edényekkel kapcsolatos állításai is ellenőrizhetők?

A Zepter előtt egyetlen főzőedény értékesítése sem az egészséges ételkészítés koncepcióján alapult. Még annál az amerikai cégnél sem az egészséges főzésre alapuló üzenetekkel reklámoztak és értékesítettek, amely a Zepter edényeinél gyengébb minőségű acél főzőedényeket árult, és amelynél több éven át sikeres menedzser, majd az egyik igazgató voltam. Pedig ők nagyon közel jártak hozzánk, ezért folyamatosan új tudományos ismeretekkel láttuk el az értékesítési tanácsadóinkat a fejlődésük érdekében. De nem csak ezzel próbáltunk az élen maradni! Minden egyes képviseletemben vagy bemutatótermemben alkalmaztam egy dietetikust, hogy ajánlásokat adjon az ügyfeleknek és hogy általánosságban konstruktív beszélgetéseket folytasson velük az egészségükről – megvolt hozzá a hátterük, hiszen a legtöbb ilyen táplálkozási szakemberünk orvos volt. Csak emlékeztetni szeretném Önt, hogy 2000-re már a világ 51 fővárosában voltak képviseleteim. Milyen valóságban él az, aki azt gondolja, hogy az egészséges táplálkozás vagy a környezetszennyezés illúzió? Minden ugyanígy volt 40 évvel ezelőtt is, csak egyesek időben felismerték ezt, míg mások későn, megint mások pedig soha.

A szerbiai valóság az, hogy sokan nem engedhetik meg maguknak, hogy ilyen drága edényeket vegyenek az ételek egészséges elkészítésére...

A legértékesebb dolog az egészség és az ételnek kellene a gyógyszerünknek lennie. Az ételek betegségmegelőzésben és a betegségek gyógyításában betöltött fontos szerepét már az ókorban felismerték. Ebből kiindulva igyekeztem tudományos ismeretek és tények alapján megoldást kínálni az emberek számára. Ezt sikeresen elértük, az egészségmissziónk megváltoztatott bennünket és azonosultunk vele. Az edények csupán eszközök, amelyek lehetővé tették, hogy a missziónk a fizikai valójában is testet öltsön.

Az edényekkel kereste meg az első millióját? Hány milliárd dollár vagy euró van most a cégei számláin? Most már más termékei is vannak, a Forbes pedig a leggazdagabb szerbnek nyilvánította és körülbelül hét-kilenc milliárd dollárra becsülte a vagyonát.

Szeretnék hinni a Forbesnak. Az ő dolguk, hogy milyen becsléseket tesznek közzé. Én már régen abbahagytam a számolást, ami minden nagy üzletember erénye és gyengesége is egyben. Azt tudom, hogy Szerbiában több mint 85 millió eurót adományoztam kulturális célokra és több mint 250 milliót fektettem be az üzleti életbe, amely az utolsó euróig lekövethető. A feleségem és én azon ritka emberek közé tartozunk, akik komoly vagyonnal rendelkeznek és kulturális intézményekbe fektettek be. Nem szabad elfelejtenünk, hogy a Zemun színházat tönkretették, elárasztották piaci bódékkal. Ezután jött létre a Madlenianum Színház, amely komoly intézmény lett Szerbiában. Nagy vállalkozás volt, sok pénzbe került, és ha azt kérdezi, hogy mit nyertünk vele, a válasz: anyagiakban semmit, de szellemi értelemben nagyon sokat. A feleségem életének értelmet ad és ő továbbra is teljes szívvel támogatja. Ezért minden évben körülbelül másfél millió eurót költünk a saját zsebünkből arra, hogy fenntartsuk a működését. Nem tudom, hogy ezt figyelembe veszik-e Forbes-lista összeállításakor.

Mi az üzleti sikerének titka, a tudás vagy az üzleti intuíció? És van-e siker kudarc nélkül?

A Zepter alapvető jellemzője az emberség. Ez a globális sikerünk „titka”, amelynek üzenetét már 40 éve több mint 85 millió vásárló érti világszerte a legkülönbözőbb kultúrákban, a világ 56 országában. Sok mindent titokzatosnak vagy rejtélyesnek gondoltak a cégünkkel kapcsolatban, pedig a legegyszerűbb dolgot csináltuk: megterveztünk egy új, addig ismeretlen marketing- és értékesítési rendszert, elköteleztük magunkat mellette, tökéletesítettük, majd rengeteg energiánkat fektettük ebbe a projektbe és végül sikerrel jártunk! Közben pedig zajlottak az események – találkozók, üzleti utak, ezernyi mély beszélgetés sok rendkívüli emberrel. Megváltoztattuk a körülöttünk lévő világot, de közben megváltoztattuk magunkat is. Amit az egészségmissziónkkal elértünk, az megváltoztatott minket, magunkévá tettük ezt a küldetést és ez összekovácsolt bennünket.

Nem tért ki a kudarcokra. Kudarcnak tekinti az Ukrajnában eszközölt befektetéseket, ahol az üzlet megállt? Az üzleti intuíciójával nem sejtette előre a háború kitörését és hogy mennyi pénzt veszíthet ezen?

Az ukrajnai üzlet nem állt meg teljesen. Reméljük, hogy gyorsan véget ér a háború, hogy véget ér ez a nagy tragédia. Sokat veszítettünk, de évtizedek óta építjük hírnevünket és ügyfeleink bizalmát Ukrajnában, szóval nem akartuk könnyelműen feladni. A két nemzet közötti ellenségeskedés nagyon is érezhető volt, de a hétköznapi élet mégis egyfajta harmóniában folyt. Végülis a világméretű jelenlétünknek köszönhetően tulajdonképpen egyetlen háború, egyetlen inflációs helyzet sem kerül el bennünket. Azt hiszem, hogy még a politikai színtér nagyjai sem láttak előre egy ilyen horderejű háborút. Az én intuícióm életteli és építő, nem romboló – ezt is túl fogjuk élni!



Hogyan hozza meg az üzleti döntéseket? Szerepet játszott-e némelyik döntésében politikusok támogatása? Nem csak Szerbiában, hanem szerte a világban, ahol minden politika, beleértve a gazdaságot is.

Soha sehol. Voltak találkozások, igen, de csak akkor, amikor már híres voltam. Ezeken nem esett szó munkáról vagy bármilyen támogatásról. Ha belegondolok, ez a siker egyik kulcsa – saját magam hozom meg az üzleti döntéseimet és dolgozom ki az elképzeléseimet, teljes függetlenség mellett.

A függetlensége miatt nevezték Önt egyes szerbiai politikusok bűnözőnek és vádolták azzal, hogy a kilencvenes években fegyverekkel kereskedett, nem pedig edényekkel? Fájnak Önnek az ilyen vádak?

Ezek az abszolút hazugságok nem bántottak, mert világos volt, hogy egyik sem igaz és az is tudható volt, hogy ki áll mögötte és miért. Ha nem tudsz fényt deríteni az indítékra, akkor az indíték üzleti jellegű. Egy sikertelen, elítélt szerb politikus és egy nemzetközi civil szervezet gyengeelméjű zsarolója. De a feleségemnek fájt, aki már akkor is odaadással dolgozott a jótékonysági- és kulturális projektjein: a Madlena Zepter Alapon, a Madlenianumon, a Zepter Galérián és a Zepter Múzeumon. Pert indítottam és egy amerikai bíróság úgy határozott, hogy ezek minden alap és bizonyíték nélküli rágalmazások.

Nincs jó véleménnyel a politikusokról, de Ön részt vett a több hónapig tartó belgrádi tüntetéseken Zoran Đinđić mellett. Szerbiában ma ismét tüntetnek az emberek a jelenlegi kormány ellen, a diákok is részt vesznek a tiltakozásban. A mostani tüntetőkhöz csatlakozna?

Támogatom a tiltakozásokat, mint a problémák megoldásának végső eszközét, különösen akkor, ha alapvető jogok és egzisztenciális elvek kerülnek veszélybe és az állami intézményeink nem tudják vagy nem akarják megoldani azokat. Mivel az alapvető követeléseknek nem tesznek eleget az intézményeink, a tiltakozás a nyomásgyakorlás legitim módja. Ha a tiltakozásokra nem érkezik válasz, akkor a blokádok jelentik a következő lépést. Ha még ekkor sem változik semmi, akkor felkelés következik, de idáig nem szabad fajulnia a dolgoknak. Ez a végrehajtó hatalom felelőssége, akiknek tisztában kell lenniük tetteik – vagy a tétlenségük – következményeivel. Úgy vélem, hogy a végrehajtó hatalom tisztában van az események sorrendjével. Támogatom a környezetszennyezés elleni tiltakozásokat, elsősorban a levegő, a víz és az élelmiszerek szennyezése elleni kiállást. Gázkamrában élünk. Annyi mérget juttatunk a szervezetünkbe nap, mint nap, hogy még az életünk is veszélyben van. A testi és lelki egészségről nem is beszélve. Ezért az ügyért – és ez a legfontosabb jelen pillanatban – mindenkinek ki kell állnia, a végrehajtó hatalomnak és az ellenzéknek egyaránt. Mindannyian egyformán veszélyben vagyunk, bár talán nem vagyunk tudatában a szörnyű következményeknek. Senki sem menekülhet a szennyezés elől. Ezt a veszélyt, amely nem fog magától elmúlni, mindenki számára világossá kell tenni. Ismerjük a megoldásokat, de valakinek végre kell hajtania őket.

Ön most megismételte azt, amit nemrégiben egy összejövetelen mondott, hogy gázkamrában élünk. Tisztában van azzal, hogy ezt sokan úgy értelmezték, hogy az emberek félelmét használja ki annak érdekében, hogy pénzt keressen légtisztító készülékek eladásával?

Azért mondtam el az igazat, mert most is éppen olyan levegőt lélegzik be, amely valószínűleg a legszennyezettebbek közé tartozik a világon. A közhivatalok viselői, azaz a hatóságok, lehetnének egy kicsit együttműködőbbek és megérthetnék, hogy ez a probléma megoldható. Az állam vásárolhatna 200.000 légtisztítót és felszerelhetné őket minden irodában, minden középületben, például Borban vagy Čačakban – bárhol, ahol szennyezett a levegő. A körülmények drámaian javulni fognak. És mindezen ismert tények után azzal vádolnak, hogy a légszennyezés problémájának tudatosításával szeretnék légtisztítókat eladni. A világ nagy többségében felismerték, hogy a légtisztító berendezések használata elengedhetetlen. Sokan elkezdték a légtisztítók tömeges gyártását, különösen a Covid járvány megjelenése után, amikor kiderült, hogy ez a kórokozó főként nem érintéssel terjed, hanem sokkal inkább a légi úton. Ez persze egy jövedelmező üzlet nekik, de azért is csinálják, mert igyekeznek erre a problémára minél jobb megoldást nyújtani.

Szinte mindent elért az üzleti életben. Megpróbálna beszállni a politikába, esetleg a környezetszennyezési probléma megoldása érdekében, vagy továbbra is úgy gondolja, hogy ez visszalépés lenne az Ön számára?

Igen, ezt mondtam. Hogy őszinte legyek, nem csak a visszalépés lenne, hanem azt hiszem, hogy az én szemszögemből nézve a politikában való részvétel, különösen magasabb szinten, mint mondtam, egyenesen megalázó lenne. Néhány dolog azonban mindig változtatásra szorul, függetlenül a rendszertől vagy az országtól. A dolgok mindig lehetnek jobbak és jobbnak is kell lenniük. Én közvetlenül nem vennék részt benne, inkább egyfajta erkölcsi támogatást nyújtanék. Az üzleti életben elért eredményeim nagyobbak, mint bármilyen politikai funkció vagy pozíció. Azért sem vennék részt közvetlenül a politikában, mert tudom, hogy semmit sem tudnék megváltoztatni.

Ez a véleménye az Olimpiai Bizottságban szerzett tapasztalatain alapul, amelyet, bár sportrajongó volt, gyorsan otthagyott?

Ezen is, de a népünk mentalitásán is. Jó, hogy azon a szinten történt; ezért mondom, hogy soha többé. Nem vállalnék olyan állami tisztséget, ahol olyan „csatlósokra” lennék utalva, akik nem törődnek a közérdekkel, csak a sajátjukkal, méghozzá ilyen elfogadhatatlan módon. Amikor beléptem az Olimpiai Bizottságba, egy olyan sportszervezetet akartam létrehozni, amely független egyes személyek politikai akaratától és hangulatától. De persze nem sikerült, mert a bizottságban többség kellett, hogy legyen, ami nekem nem volt meg. Ekkor láttam meg, hogy mennyire összefonódik minden a politikával, mert nagyon nagy a tét. Ez nem nekem való.



Úgy tűnik, hogy a nemzetközi sportéletben nincsenek ilyen összefonódások, hiszen bizonyos sporteseményeken a cége neve még a Mercedesnél is hangsúlyosabban jelen van. Ez is jó marketing?

Több százmillió eurót fektetünk be globális sporteseményekbe. Globális vállalat vagyunk és hitelesnek, aktívnak kell mutatkoznunk a világ előtt. Ez valójában nem a sportról szól, ez csak a marketing egy fajtája.

Mennyivel lenne szegényebb az Ön üzleti jelene és jövője a lánya, Ema nélkül?

A család a legfontosabb dolog, semmi sem hasonlítható hozzá és Ema a legnagyobb kincsünk.

Gates és én

Ön szívesen hasonlítja magát Bill Gateshez és azt állítja, hogy gyorsabban szerezte az első milliárdját, mint ő – mindössze három évvel azután, hogy belépett az üzleti világba, egészen pontosan 1989-ben. Sajnálja Milan Janković, hogy nem Bill Gates, hanem Philip Zepter világába lépett be?

Ezt az összehasonlítást Gates-szel egy régi interjúban tettem. Elképesztő, hogy mindenki emlékszik rá. Igaz, hogy ötvenezres induló tőkével kezdtem és négy évvel később már megkerestem az első egymilliárd német márkát. Ez addig – és még sokáig utána is – példa nélküli volt. Bill Gatest azért hoztam példának, mert az ő felemelkedése is példátlan volt akkoriban. De az üzenetem lényege a következő volt: könnyebb fejlődni és bővülni, mint pusztán túlélni! Ez alapján mérik egy vállalat erejét és a sikerének értékét. Sajnálom, hogy akkor nem szálltam be Gates világába, a „tech” üzletágba. Ugyanakkor soha nem bántam meg azt az utat, amit választottam és nem nézek vissza, nincs ilyesmire időm. Ami elmúlt, elmúlt... csak előre nézek. És hogy mennyire közel vagy távol voltam tőle, milyen volt az életem hozzá képest, az csupán a körülményeinkből adódott. Ő 17 évesen számítógépen dolgozott, én pedig 17 éves voltam, amikor először láttam élőben TV készüléket a Kozarska Dubica kulturális központban. Úgy gondolom, hogy az üzleti intuíció, akárcsak bármilyen kreativitás, olyasvalami, amivel az ember együtt születik és ezt a szellemet, ezt a hajtóerőt nem lehet kioltani, ez az egész életünkben végigkísér. Az emberi képzelőerő örök.